WTF?!

Éjjel 2:34 perckor nagyjából a következő telefonbeszélgetést sikerült lebonyolítanom egy általam ismeretlen számról hívó cigányasszonnyal:

- [kómásan] Igen...?
- Jó estét, én a ******* Józsefet [apám] keresem.
- Hát, akkor nagyon rossz helyen keresi.
- [megdöbbenve] Mér'?
- MERT ÉN NEM Ő VAGYOK. [Miért kell ezt magyarázni? Mobiltelefon, női hang => nem Józsi]
- [hatásszünet, nagyon gondolkodik] Nem a lánya?
- [lemondóan] De...
- Hát csak azért keresem, mert az apját baleset érte, három órája engedték ki a kórházból, és itt várok és sehol nincs.
- Fasza. És mégis mit kéne csinálnom vele így az éjszaka közepén? [Kiengedték, akkor megoldja egyedül.]
- Hát ha magát ennyire nem érdekli... Na szia.
- Neked is.

Több kérdés is felmerült bennem a beszélgetés kapcsán. Először is: ki volt ez a picsa? Vagy apám volt nőjének valami rokona, vagy apám egyik új nője, aki viszont fogalmam sincs, honnan tudná a számomat.  Apám ugyan kismillió telefont és telefonszámot fogyasztott el az utóbbi években, de az enyém soha nem volt nála még egy sms erejéig sem, hogy az idióta haverjai megjegyezhessék. Miért keresi egy olyan számon apámat, amin soha nem volt elérhető? Ha pedig engem keresett pusztán jó szándékból, hogy elmondja, hogy már megint gáz van apámmal, akkor miért kell így hátulról jönni, mintha nem is tudná, hogy én fogom felvenni? De ha már ezt játssza, akkor ne baszná el már az elején azzal, hogy "Nem a lánya?", ami egyértelműen bizonyítja, hogy pontosan tudta, kit hív. Ami pedig a legfontosabb: mi az istent akarhattak tőlem tulajdonképpen? Remélem, nem apám volt nője vette a fejébe, hogy megvernek engem is, mert ez azt jelentené, hogy jó húsz évig nem tehetném be a lábamat Rákospalotára, és telefonszámot kéne cserélnem, ami pedig majdnem tíz éve változatlan. 

Nemrég egyébként kaptam egy ilyen éjszakai telefont szerintem ugyanerről a számról, de azt nem sikerült időben felvennem (hál' istennek). Bizony mondom néktek, olyat teszek, amit mióta mobilom van, sosem: kikapcsolom éjszakára. Amíg még hívogattak éjjel lelki támaszért, addig megérte belőve hagyni, de mostanában csak azért keltenek fel, hogy elmondják, megint mit baszott el az agyatlan családom. Nagy fiúk, tudjanak vigyázni magukra, nem vagyok senkinek az anyja, sőt.

Segítség!

Achtung, achtung!

Aki érez magában fantáziát, az kérem tisztelettel, fáradjon át a sünös blogomra egy komment erejéig, komoly problémával kerültem szembe, és szükségem van a közvéleményre.

Kösszencs ;)

Brúnó beköltözött

Tegnap délután új lakótárssal gazdagodott kis házi állatkertünk. Mielőtt tovább mennénk, népszámlálást is tartok, mert lassan már én sem tudom követni, kik laknak itthon.

      - Shelly, Rexi, Cuki: a bűnrossz ebek

      - Bozont: az öntudatos sün

      - Igor: a finnyás achátcsiga

      - Mókus: a hiperaktív degu

      - "Tubik": a három ostoba díszgalamb

      - "Pipik": az impotens japán kakas és jelenleg talán öt tagú háreme

Ez eddig akárhogy is számolom,  15 darab állat, ha nem hagytam ki senkit (a sün táplálékául szolgáló lisztkukacokat, gyászbogárlárvákat és alkalomadtán sáskákat most hagyjuk). Nos, ehhez a társasághot költözött be Brúnó, akit a következőképpen konferált be az öreg egy gyanús telefonbeszélgetés után. "Új lakótársunk lesz. A szomszédék hozzák, Brúnónak hívják."

Most őszintén, a Brúnó név hallatán mi szokott beugrani az embereknek? Hát én egy hatalmas, nagy fejű, lógó szájú, nyáladzó, házőrző típusú kutyára asszociáltam, és már épp kezdtem szívrohamot kapni, hogy mi a f@szt kezdünk egy negyedik kutyával, ami ráadásul akkora, mint a másik három együtt, mikor Feri bácsi felvilágosított, hogy Brúnó egy papagáj, és anyósom is áldását adta a költözésre. Papagáj Brúnó - ezen a társításon azóta sem tudtam túltenni magam, és elszántan harcolok az átkereszteléséért, egyelőre kevés sikerrel.

Nos, Brúnó azért került hozzánk (ha sokszor leírom, talán megszokom a nevét), mert a szomszédéknál terhes lett a leány, és az orvos eltiltotta a papagájtól. Legalábbis ez a hivatalos sztori; sokkal valószínűbb, hogy megunták, és persze hogy mi voltunk az első számú célpont, mint hírhedten állatbarát família. Kaptunk hozzá kalitkát, kaját meg homokot, és azt az információt, hogy nem tud repülni. Önkéntelenül is beszóltam, hogy hát ekkora kalitkában én sem repkednék, mert nincs hova, de szerencsére nem sértődtek meg látványosan. Én nem vagyok oda a szomszédolásért, de a család szociálisabb tagjai esetleg zokon vennék, ha elmarnám őket. De most komolyan, mit képzeltek? Nem kolibri ez, hogy lebegjen a kalitka közepén... :/

Ezen túl csóri papagájnak több helyen hiányoznak a tollai, valószínűleg önmaga tépkedi a rossz tartási körülmények és/vagy az unalom miatt, de ez reméljük, el fog múlni. A karmai is kicsit hosszúak, és hát retteg az emberektől; utoljára az állatkereskedésben foghatták kézbe, azóta maximum nézegették. Egyszóval Brúnónak alapos rehabilitáciróra lesz szüksége a normális élethez. Amúgy aranyos, csiripel meg minden, annak dacára, hogy jelenleg a degu ketrecén van a kalitkája, és mivel az a rágcsáló tényleg hiperaktív és a fél napot tekeréssel tölti, úgy remeg az egész építmény, mintha fölrengés rázná. Egyéként nem egy bonyolult lélek, egész nap elvan a tükreivel, tollászkodik meg kopogtat, néha énekelget (nagyon szépen), eszeget egy kicsit, szóval semmi megterhelő. (Bezzeg ez a papagáj!)

Ja, és a lényeg: íme Brúnó, teljes életnagyságban! Gyönyörű ez a szín, csak ne lenne így megtépázva... 

Meló kilőve

Hát, nem véletlenül tartottam én ettől az itthon dolgozástól, nem bírom. Most köldtem el a mailt, sűrű bocsánatkérések közepette lemondtam a szerződéskötést. Illett volna előbb kitalálnom, hogy nem megy, mert azért számítottam erre, de meg kellett próbálni. Ezen viszont a pozitív hozzáállásom sem segített, pedig isten látja lelkemet, én megpróbáltam. Valahogy folyton olyan érzésem volt, hogy én most a szabadidőmet baszom el, és nyűgös voltam és mérges, pedig a kezdeti lelkesedésnek még bőven ki kellett volna tartania. Ez van, bejárós meló kell, hogy meglegyen a fíling, hogy telik a munkaidő, és azért fizetnek, hogy amíg melegszem a cég pénzén, csináljak is valamit.

A másik - kisebb - oka a lemondásnak (nem fel-, hiszen szerződés még nem volt) az, hogy nem fizetett volna túl sokat. Ezt persze tudtam az elején, nem is lett volna baj vele, ha itthon pikk-pakk jókedvűen letudom a melót és megspórolom az utazgatást, és vidám vagyok egy rakás szabadidővel, de sokáig is tartott volna meg el is baszta volna a kedvemet a munka, és így már nem éri meg. Tapasztalatnak amúgy nem lett volna utolsó, meg nyelvet is tanulhattam volna, szóval hiába nem akartam két évnél tovább maradni (annyira szólt volna a szerződés), sajnálom nagyon, hogy így alakult.

Kicsit szarul is érzem magam, mert raboltam egy normális ember idejét, és hát lássuk be, kicsesztem vele. Nem akarom azért elásni magam, hiszen meg kellett próbálni, de talán szólhattam volna már az elején, hogy azért nem vagyok biztos abban, hogy ez az otthon dolgozás nekem való. Nem változtatott volna semmin, csak korrektebb lett volna. De annyira optimistán próbáltam hozzáállni, hogy inkább nem mondtam semmit. Mindegy, ebből is tanultam, legközelebb okosabb leszek.

Szóval most megint melót keresek, ami így év végével szinte kilátástalan vállalkozás, de muszáj.  A reményhal meg utoljára.

Házi bestiárium

Ma reggel kitaláltuk, hogy a csompogás vicces dolog, és ebből - a durrfarkú szurcsók után szabadon - egész humoros lényt lehetne csinálni, meg a tocokból, és akkor már a kettőből együtt is. Igaz, a két alap kifejezés (csomp-csomp, illetve tocok-tocok) két olyan képregényből származik, melyet humántárgyas beállítottságomnak köszönhetően (értsd: nem vagyok matematikus) általában nem tudok értékelni (xkcd, Napirajz), de ennyi belefér. Szóval a metró felé menet megalkottuk ezt a három csodálatos lényt, vihogtunk a villamoson, jól indult a nap. Szegény tocok szerintem kicsit életképtelenebb lett az egészségesnél, de sebaj, azért még nagyon aranyos. Nekem is kéne egy... :)

Azt hiszem, jót alkottunk, még akkor is, ha szívem csücske elfelejtette megemlíteni, hogy azért nem kizárólag az ő szellemi terméke a csompogó tocok és elődei.

Huh...

Az idejét sem tudom, mikor voltam ébren egész éjjel utoljára. Ilyet csinálunk még. Kösz, srácok! 

(Amúgy mentettünk sünt a Bölcsi előtt, ő is velünk bulizott :))

Kocsmázás módosítva

Új időpont: SZOMBAT!

Úgy alakult, hogy szombaton reggel ébernek kéne lennem, úgyhogy péntek helyett szombaton iszunk. Ha így folytatom a népek összeszedését, be se férünk a Bölcsibe, de úgyis ideje lenne más hely után is nézni. Bár a popcornt és az almás-uborkás Zubrowkát nem szívesen hagynám ott... Na mindegy, szóval szombat késő délutántől kifulladásig iszunk.

Update: előre szólok, hogy erre az ivászatra spontán összeszerveződött a PW-s ex-klánom említésre méltó osztaga, akik oldalkocsikkal együtt megjelennek. Ha ez bárkit elriaszt, lteljes mértékben megértem :D Egyelőre én sem tudom, hogy fogok így mindenkihez odaférni, de majd csak lesz valahogy.

Update 2.: tali 6-kor a 4-es vili megállójában, cél a Bölcsi, próbálok helyet foglalni, leszünk majdnem huszan. Késők telcsiznek vagy odatalálnak :)

Melóóó! Igyunk rá!

Először is: nem bírom a feszültséget, suliban ezer modulzáró, kismillió itthoni feladat, rettegés a vizsgától, no meg elkezdtem dolgozgatni is, meg a sün, meg a házimunka, meg hogy semmire nincs pénzem, szóval jövő hét péntekre mindenki szeretettel meginvitálok egy "most már tényleg be kell rúgni" jellegű ivászatra. Ezt a műveletet az államvizsgám (november közepe) után meg kell ismételni, szóval tekintsük ezt edzésnek.

Ja igen, a dolgozgatás. Elképesztő szerencsével sikerült melót szereznem. Feltettem iwiwre aprót, hogy novemberben OKJ-s ügyintéző titkár(nő) leszek, és ennek örömére melót keresek. Három nap múlva kaptam egy e-mailt, hogy hát lenne ez a munka, küldjek önéletrajzot meg bemutatkozó levelet. Az első rostán átmentem, kaptam "feladatlapot" meg interjúidőpontot, és hát végül ki lettem választva :)

Egy feltörekvő angol nyelviskola (a céget ICS-ből okulva nem árulom el) vezetője mellett lettem kreatív asszisztens (vagy leszek, vagy nem tudom; szerződés még nincs, mert akkor nem kapnám a pénzt a munkaügytől, meg még csak úgy mutatóba kaptam munkát, és még pár papírt is el kell intézni, meg a céges telefont, stb.). Kicsit parázok tőle, mert nagyrészt itthoni meló, e-mailen jön az anyag, én meg ugye elég lusta vagyok, de remélem, a munkakényszer majd átbillent, és minden másnak is könnyebben fogok nekiállni. Egyelőre lelkes vagyok, végülis minden meló elején parázok kicsit. Emellett lesz időm egy csomó mindenre, mivel az utazgatást megspórolom; beindítom lassan a süntenyésztést is, ettől boldog leszek, és már az sem fog zavarni, hogy keveset fizetnek. Kellemes meló, ami mellett élni is lehet.

Idén csak napi 4 órás meló lesz, jövőre bővül teljes munkaidőre, szóval még a sulival meg az ünnepekkel is passzol. Mindenféle szóróanyag készítés, levélírogatás, e-mailek, telefonok intézése, reklámlehetőségek utáni kutakodás, szórólaposok megzabolázása, kifizetése, nyilvántartások vezetése meg ilyesmik lesznek a feladataim elvileg - ez tulajdonképpen le is fed szinte mindent, amit a suliban tanulunk. Ennek örülök egyébként, egyrészt nem hiába tanultam meg, másrészt elég erős tapasztalatnak számít, hogy ennyi mindent csinálok. 

Úgy volt, hogy néha angolul is kell majd írni ezt-azt, kicsit féltem is ettől, de szerencsére a főnökasszony csak legyintett, hogy végülis ő angoltanár, azokat majd megírja, meg amúgy is van egy rakás sablonlevél előre elkészítve. A tesztlapon is volt ilyen feladat, de meg se csináltam; úgy éreztem, nem lett volna hiteles egy nyelviskolát reklámozni a google fordító szintjén és segítségével megírt levéllel... Amúgy ofkorz járhatok majd nyelvtanfolyamra, juhé!

Maga a nyelviskola egyébként szimpatikus, vidám-rugalmas-szakértő-olcsó, úgyhogy nem is érzem úgy, hogy értelmetlen dolgot csinálnék. Igenis legyen használható nyelvtudásuk az embereknek, hogy ne járjanak úgy, mint én. Ezer melóm lehetett volna, ha csak középszinten írok és beszélek, másfélszer annyi fizetésért, mint amennyit valaha is kaptam.

Szóval nekem most tulajdonképpen jó, de a tököm azért tele van, még ezt az egy hónapot ki kell húznom valahogy, úgyhogy gyertek velem inni. 

Házi ordítás

Miután így rácuppantam a Twilight filmre, úgy gondoltam, leszedem a könyveket is, és elolvasgatom. Nem is volt gond az első két kötettel, az egyik a könyv volt beszkennelve, a másik meg rendes fordítás, na de ami utána jött... 

Ezúton üzenem a hobbifordítóknak, hogy egyrészt HAGYJÁK ABBA!!!, másrészt ha nagyon nem bírnak magukkal, és mégis csinálják tovább, legalább a Word helyesírás-ellenőrzőjét eresszék át a végeredményen, és igenis legyen türelmük végignézni az egészet Offica (a kedvenc Office segédem, cukiii :3) segítségével. Az sem tévedhetetlen, sőt, de sokkal jobb, mint ezek a rakás hányások, amik elém kerültek. Persze az igazi az lenne, ha átnézetnék valakivel, aki ismeri is a magyar nyelvet, nem csak töri, de erre már gondolni se merek. Vagy még jobb, ha ők megtanulnák, Áh, hagyjuk. Tudatosítani kéne az emberekben, hogy a fordításhoz két nyelv ismerete szükséges.

A legidegesítőbb, ami miatt sokszor hangos káromkodás közepette hagytam abba napokra az olvasást, az az, hogy a hosszú párbeszédeknél egyszerűen nem lehet rájönni, mikor ki beszél. Meghagyták az eredeti idézőjeles jelzést a beszéd és a narráció elválasztására, de azt is olyan kaotikusan használják egyesek, hogy nemhogy a szereplőket, de a beszéd tényét is nehéz azonosítani. Egy sorban hárman beszélnek elválasztás nélkül, én meg szívjam ki a kisujjamból, hogy mi az isten van. Ez nem helyesírási probléma tulajdonképpen, csak igénytelen figyelmetlenségből fakadó barbárság. Nem is tudom, melyik a jobb...

Az apróbb problmák közé tartozik a helyesírás (muszályj volt kijavítanom néhány szót magamnak, kényszert éreztem), a mondatközi írásjelek használata (a vessző még csak-csak megy, de a szóköz hozzá kevésbé) és nem-használata, de amin nagyot fejeltem az asztalba, az a kar-leteperő meccs volt. Kar-leteperő meccs. Egy kétéves is tudja, hogy szkander bazmeg!!

Hát szóval ilyen vidám hangulatban olvastam el két teljes könyvet, de ahogy életem szerelme rámutatott, így legalább volt benne egy kis szellemi kihívás. Jogos, mert amúgy irodalmilag nem egy nagy mű, nem is azért olvasom - erre a célra léteznek verseskötetek, azt hiszem -, de azért jó lett volna a sztorit folyamatosan érteni. Szóval, csessze meg mindenki, aki unalmában fordítgat, és azok is, akik az ilyeneknek érettségit adtak/adnak.

Menthetetlen vagyok

Én mindig belezúgok minden igényesebb fantasybe, vámpíros sztoriba, meg egyáltalán. A legújabb kedvecnem a Twilight saga (nem szeretem ezt a szót, ennyire azért nem komoly mű), filmen és könyvben is. Amúgy nincs sok különbség, mert a film kb. szó szerint követi a könyvet. Na mindegy, most nem akarok ömlengeni róla, a lényeg, hogy ezt találtam youtube-on, és annyira passzol, hogy huh.